Hírek - 2019. június 14.Szolgálni a zenét
A második SopronDrum első workshopját tartotta a Soproni Petőfi Színházban a világ egyik legjobb, legsokoldalúbb dobosa, akit kiválasztott tehetségnek tartanak. Autodidakta módon tanult meg dobolni, édesanyja énekesnő volt és ő kis gyerekként mindig figyelte a zenekar dobosait. Aztán elkezdett késsel, villával ritmusokat utánozni, majd kapott egy dobfelszerelést. Már hat évesen professzionálisan játszott. A fúziós muzsika jelentős képviselője, hatással volt rá Billy Cobham, de aki igazán utat jelentett számára, az Tony Williams.
Dennis Chambers húsz perces nyitó dobszólója jelezte a fiataloknak, hogy igazi mester érkezett hozzájuk. A zenész ezután elmondta, attól még, hogy valaki gyors, nem biztos, technikás vagy pontos is egyben. Akadnak persze gyors, technikás és pontos zsenik, mint például Billy Cobham, de ő mindig a zenét szolgálja a játékával. Hiszen ez a cél.
Dennis azt mondta: ő játék közben lassan építkezik, egy stabil alapot játszik és azt színezi ki. Nem gondolkodik előre a szólóknál, hagyja, hogy a zene vigye el ritmustörténet felé, spontán jönnek elő így a játékos ötletek. Ha pedig elindul benne valami, akkor azt öltözteti fel ritmusban, sztroriban a zenéhez, hangulathoz.
Mesél arról is, hogy az első között kezdett el játszani dupla lábpedálokkal. Nevetve mondta, nem nehéz technika ez, csak az embernek legyen nagy lába hozzá. Érzékeltette, hogyan lehet nem nagy erővel, mégis dinamikával használni a dobverőt. A pontosság és megfelelő erő kifejtéséhez olyan gyakorlatot javasolt, amit ő Cobhamtól tanult. Rátett egy fémpénzt a dobra és úgy kellett mindig ritmusban ütnie a hangszert, hogy az érme ne essen le.
A világsztár négynegyedes alapra gyakorol, ebből mutatott ízelítőt. A fiatal ütősök pedig érzékelhették, miért is zenélhetett együtt a műfaj legnagyobbjaival John McLaughlintól George Duketól Stanley Clarketól át Santanáig. Teljesítményét azzal jutalmazták, hogy 2001-ben bekerülhetett a Modern Drummer Hall of Fame-ba.
( V.R.)
Akár a festő a vászon előtt
- Olyan a dobolás szabadsága számomra, mint amikor egy festő megáll az üres vászon előtt és végül megjelenik a színes kép - mondta Dennis Chambers, aki rövid villáminterjút adott a SopronDrumon.
- Most ugyan kivételt tett, de úgy tudom, már régóta nem vállal workshopokat. Miért?
- Nem tetszik, ahogy elfajult a dobolás a fiatalok körében. A mostani generáció motivációja leginkább a gyors dobolásra való törekvés. Így azonban nem érzékelik igazán a zenét. Pedig akárhányan is alkotják a bandát, a zene célja az, hogy mindenki jól érezze magát benne.
- Megtanulható az, amit ön tanár nélkül tanult meg?
- Természetesen.
- És amit Billy Cobham tud?
- Persze. Én is megtanultam.
- Mi hatott a dobolására?
- Soul zenét szerettem sokáig, utána fokozatosan átmentem jazzre, a big bandre. Láttam játszani Miles Davist, ő hatott rám nagyon, akárcsak Billy Cobhamre és persze Tony Williams is fontos mérföldkő számomra.
- Hol születik a ritmus, szívben, kézben, fejben?
- Csakis a szívben.
- Ezt üzenné a jövő dobosainak is?
- Igen. Meg azt, hogy ne gyorsan akarjanak mindenáron játszani, hanem inkább lassú és pontos ütésekkel gyakoroljanak, mert az agy így rögzíti az izommunkát.
- A dobolás adja az ön szabadságát?
- A zene adja a hangszeres játék szabadságát.Olyan a dobolás szabadsága számomra, mint amikor egy festő megáll az üres vászon előtt, végül megjelenik a színes kép. Adott egy keret és azon belül kell alkotni.
Varga Róbert