Aki ott volt ezen a koncerten megérezhette milyen az általuk képviselt jazz, funk, kis soullal vegyítve, némi latinos színezettel megbolondítva, a ritmus szabadságában. Tizenkét nagyon képzett zenész, tizenkét egyéniség, tizenkét boldog, a muzsikát, a stílusokat zsigerből árasztani képes varázsló állt a színpadon. Az, hogy a fúvósszekció olyan szólakat vetett be, hogy majdnem repedtek a barlangszínház falai, nem beszélve az ütősökről, akik tűzemberként doboltak, még csak a kezdet. Három olyan énekesnő és vokalista állt a színpadon, akik a hangjukkal pántokat képesek törni, mélység és magasság úrnőiként és olyan  dimenzióba emelték a dalokat, hogy egyik ámulatból a másikba esett a közönség a vastapsok közepette. A billentyűs szinte leigázta a hangszerét, improvizáció közben Jerry Lee Lewist elsöprő módon állva, villámkézzel hozta a témákat egymás után, repülve  a stíluskavalkádban. A gitárosok is kitettek magukért, pörgették a számokat, megcifrázva egyedi játékossággal. Olyan örömzenélés folyt a színpadon, amit sokan egy életre nem felejtenek el. Barlangrepesztő buli zajlott, Drumos hangulatban. Nézőtéri tánctengerben.  

( V.R.)

A zene mágiája
Villáminterjú Jean-Paul "Bluey" Maunickkal

- A zene összehozza a különböző sztorikban az embereket és így lesz a saját életük háttérzenéje, filmje. Ez a valódi mágiája. A 62 éves Jean-Paul "Bluey" Maunickkal az Incognito zenekar vezetőjével, énekesével, gitárosával, zeneszerzőjével és lemezkiadójával beszélgettünk a fertőrákosi koncertjük előtt.

- Mi tartja össze negyven éve az Incognitot?
- A zene szeretete. Ez volt az álmom gyerekkorom óta. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindennap az álmom élhetem, s nem akarom, hogy megszűnjön. Ez a levegő, amit beszívsz, az étel, amit megeszel, az életed,  amit élsz, s álmodsz. Ezért folytatom, s mindig vannak ebben társaim.

- A stílusukhoz képest a szövegeik gyakran mélyebb tartalmat hordoznak. Miért ezt az utat választották a dalokhoz?
- Amikor felfogod, hogy mindennap egy új sztori és azt képes vagy megélni, elmesélni, akkor a pillanatot ragadod meg. Ám, amikor a pillanat az életben csak azért kell, hogy létezz, nem tudsz zenét csinálni. Nem csak én írok szöveget, zenét. A saját élményeimhez más is hozzá tud kapcsolódni, csatlakozni, hiszen biztos van hasonló tapasztalatuk megtört kapcsolatokról, megtalált szerelemről, amikor az ember utazik és lát, mert kinyitja a szemét új dolgokra. A dalok ebből a gazdagságból táplálkoznak.

- És mellé jöhet a varázslat?
- A varázslat a zene. Megértettem az erejét. Négy vagy öt éves lehettem, amikor Mauríciuszon, ahonnan származom, láttam, mennyire keményen dolgoznak az emberek. Vágták a cukornádat, kevés pénzért, fáradságosan. Esténként aztán összegyűltek, ettek, ittak kis rumot, majd táncoltak. Aztán pihenésként kimentek a strandra kicsit aludni, s azt vettem észre, szinte mindegyik teste törött volt, akár a nád. Egyszer csak megszólalt a zene, a gitár hangja, a dobok ereje adta a ritmust, s a fájós hátú, felsebzett talpú férfiak és nők pedig elkezdtek táncolni. Körbe-körbe forogtak önfeledten, szabadon, s a megtört testek összeforrtak. A zene meg tud gyógyítani, összeforraszthat, összetarthat embereket. Ez a varázslat.

- Meddig működhet ez az Incognitonál?
- Nekem a zene volt az a hullám gyerekként, tinédzserként, felnőttként, amely mindig vitt előre. Használnom kell arra pénzt gyűjtsek az árvák otthonainak, Afrikában a vízért. Felhívjuk a figyelmet, hogyan kell a kultúrán változtatni, miként bánjunk az állatokkal, az étellel. Amikor valakinek meghalt a testvére AIDS-ben, unkatestvére rákban, s odajönnek hozzád, hogy tudjad: nagyon fontos volt számukra a zenéd, s ők kérték, ezt mondják el neked, akkor te nem csak egy történet súlyát érzed, hanem azt is: a zene felemelt, szolgált valamit, átsegített a nehézségen embereket. Máskor pedig megáll előtted egy vidám pár, hogy az ő esküvőjükön játszották a dalom, erre mondták ki a boldogító igent, miközben azt a számot a válásomról írtam. A zene összehozza a különböző sztorikban az embereket és így lesz a saját életük háttérzenéje, filmje. Ez a valódi mágiája.

Varga Róbert