Hírek - 2019. március 31. Csillogó fekete lemezek

- Nekem megadatott, hogy a szüleimnek polcán található Illés, Koncz Zsuzsa, Fonográf és az István, a király bakelitalbumokat hallgassam. Számomra tényleg csillogó fekete lemezek maradnak a lelkemben mindezek a dalok - mondta Savanyu Gergely színművész. Ő Gergő szerepét alakítja a Tied a világ! című zenés társasjátékban. A bemutatót április 13-án tartják a Soproni Petőfi Színházban.

A produkciónak - amely tisztelegni kíván az Illés zenekar előtt - művészeti vezetője Feke Pál, aki az eredeti, játékszínes előadás rendezőjének és a librettó írójának Szente Vajknak a munkáját állítja a színpadra.

Ennek szellemében jön létre az a replika változat, amelynek szereplői a soproni színészek. Ők két héttel a bemutató előtt az összpróbákon dolgoznak azért, hogy precízen kerüljön a nézők elé a darab. Közben pedig a szerepeikben megtalálják a személyes kapcsolódási pontokat az adott figurákhoz.

Így tesz most Savanyu Gergely. Az egyik főszereplője ennek az interaktív játéknak, ugyanis a történet szerint az ő házibulijára nem érkeznek meg a vendégek. Ez a kiindulása a fergetegesnek ígérkező előadásnak.

- Hozzám nagyon közel áll az Illés zenekar. Annak a generációnak tagja vagyok, akik otthon a lemezjátszót, vagy rádiót hallgatva találkozott a legendás slágereikkel, életművükkel. Sárváriként tőlünk öt kilométerre található Sitke, ahol megrendezik a hagyományos rockfesztivált. A kápolnáért tartott koncerteken kicsi gyerekként 18 éves koromig jelen lehettem. Ekkor éltem át 14 ezer emberrel közösen: Szörényi Levente és Bródy János ikonikus műve, az István, a király katarzisba hajlóan hatalmas élményt adhatott mindannyiunknak. Soha nem felejtem. Egy esztendővel később, 1990-ben az Illés zenekar a Népstadionban tartott koncertet. A televízió leadta, mi otthon felvettük vhs-re, s annyit hallgattam, a végén úgy elhasználódott, már nem lehetett lejátszani - mesélte Savanyu Gergely, aki arra kérdésünkre, mikor érezte, övé a világ, azt válaszolta: talán akkor, amikor felvették a színművészeti főiskolára. Azt gondolja, ezek úgynevezett flow-élmények ( a tökéletes pillanatok, amikor az ember teljesen elmerül abban, amit csinál, feloldódik elméje az örömben-szerk.) mindig rövid ideig tartanak. Csak az adott pillanatnak szólhatnak, inkább nosztalgikusan, erőt merítve sugároznak energiát a további megoldásra váró feladatok, akadályok leküzdésére. Biztos pontként, jó emlékként.

A színművész bízik abban, a most készülő előadásban feloldódnak a nézők legendás dalok szárnyán a színházi pillanatok tökéletes örömében. Így várja a bemutatót nagy izgalommal.