A soproni teátrum Németh Ervin dramaturg vezetésével az országban az elsők között indította el nagy sikerű színházi nevelési programját hét éve. Ez találkozott a pedagógusok és a diákság igényeivel. Ebben az évadban  szeretnék a tánc formanyelvének megismertetését, megértését előtérbe helyezni és erősíteni a fiatalok körében, mert az a tapasztalatuk, hogy ezzel a műfajjal nehezebben boldogul a mai generáció, sőt, még a felnőttek is. Ezért készít most a Sopron Balett koreográfusa, balettmestere Alakszej Batrakov egy táncjátékot A csodatévő lány címmel.

Az előadás a tudás erejébe vetett hitről, a másik ember iránti tiszteletről és figyelemről, az okos szeretetről, az együttérzés hatalmáról szól. A történet szerint Helen fogyatékkal élő kislány, aki másfél éves korában egy betegség következtében elveszti látását és hallását. Semmiféle kommunikációra nem képes a környezetével. A kétségbeesett szülők új nevelőnőt fogadnak mellé, aki iszonyatosan kemény munkával, hihetetlen akaraterővel és következetességgel megtanítja Helent a legelemibb szabályokra, s arra, hogy érzelmeit ki tudja fejezni. Alekszej Batrakov koreográfiája erről a gyötrelmes, mégis felemelő munkáról beszél a tánc nyelvén.

Németh Ervintől megtudtuk: a táncjáték egy foglalkozás keretébe illeszkedik, amelynek bevezetőjében a résztvevő gyerekek megismerkednek az alaptörténettel és a szereplőkkel. Megpróbálják "visszaolvasni"  a szereplők karaktertáncából az alapvető jellemvonásaikat. Magát a táncelőadást két fontos ponton szakítja meg egy-egy foglalkozásrész. Az első kritikus pont a kapitány és feleségének összeütközése a kislány jövőjét illetően, míg a második a tanítónő sikertelenségének drámája. Mindkét ponton a részt vevő gyerekekkel együtt gondolkodva keresik a megoldási lehetőségeket, illetve igyekszenek belehelyezkedni a nevelőnő lélekállapotába. A táncjáték záró része magának a „csodának” a megjelenítése. A foglalkozást egy rövid beszélgetés zárja a lehetséges folytatásról és a szereplők, s ezen keresztül a nézők gondolkodásmódjának esetleges változásáról.

Az előadás áprilisban az oktatási intézményekkel együttműködve Kőszeg után látható Sopron több iskolájában, Kópházán, Harkán, Bőn, Sopronhorpácson, Mezőörsön, Nagycenken, Győrben.

Németh Ervin vezetésével a soproni színházi nevelési program keretében az elmúlt évadokban a Dúvadnevelde, a Semmi, a Luke és Jon, a Bocsáss meg, Madárijesztő!, a 35 kiló remény és a Csillagkutya című darabok voltak láthatók, illetve ezekhez az előadásokhoz kapcsolódtak a színháziszöveg-értési és az adott mű problematikáját a drámamunka eszköztárával feldolgozó foglalkozások. Az is céljuk volt ezzel, hogy a fiatalok az iskolai és nevelési folyamat közben is részesülhessenek színházi élményben, a saját környezetükben.
 

A csodatévő lány
Táncszínházi nevelési előadás

A táncjáték szereplői:

Anne Sullivan, nevelőnő – Horváth Renáta / Szabó Barbara Szofia
Helen Keller, kislány – Rudisch Boglárka / Szalai Dóra
Kate Keller, anya – Szabó Barbara Szofia / Alekszandra Tyeplih
Keller kapitány – Vaszilij Nyemcsinov
James Keller, Helen bátyja – Füsi Zsolt / Bogdan Holomej
Szolgák – Andrej Potapov, Rovó Péter, Alekszandra Tyeplih, Szakai Dóra, Horváth Renáta, Füsi Zsolt, Rudisch Boglárka, Bogdan Holomej

Dramaturg–foglalkozásvezető: Németh Ervin
Jelmeztervező: Szvetlana Tundavina
Koreográfus–rendező: Alekszej Batrakov
 

A táncjáték szinopszisa:

1880. esztendő, Alabama, Egyesült Államok. A Keller családban kislány születik, ám másfél éves korában egy betegség következtében elveszti látását és hallását. A kislány szülei nem tudják, miként bánjanak a gyermekükkel: mindent megengednek neki, ezért Helen akaratos és engedetlen személyiséggé változik.

Keller kapitány intézetbe adná Helent, ám felesége kérlelése nyomán úgy határoz, hogy egy fiatal nevelőnőt fogadnak mellé a vakok intézetéből – Anna Sullivant, aki maga is látássérült. Az apa kételkedik abban, hogy a nevelőnőnek sikerül bármire is megtanítania gyermeküket.

Mrs. Sullivan foglalkozni kezd a kislánnyal, ám szigorú módszereit az apa nem helyesli, ezért úgy határoz, hogy felmond a nevelőnőnek. Ekkor Anne annyit kér: bízzák rá két hétre teljes egészében a kislányt: csak ők ketten, egy különálló kis házban, elzárva a külvilágtól. A szülők nem szívesen, de beleegyeznek.

A nevelőnőnek sikerül apróbb sikereket elérnie a tanítás során, de nem tudja teljesíteni a legfontosabbat: Helennek meg kellene értenie, hogy minden tárgynak van neve. A két hét lejár. Mrs. Sullivan készülődik az elutazásra, amikor csoda történik: Helen váratlanul megérti, hogy a tanítónő ujjainak érintése egy szót jelent…