A Mindörökké Júlia középiskolás és felsős bérletben november 5-től látható Molnár Anikó és Papp Attila előadásában. A valóságos dokumentumokra, napló-töredékekre, írott szövegekre, versekre épülő, Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatát bemutató produkció rendezője Pataki András, a szerkesztője-színpadra írója Németh Ervin. A fiatalokkal minden előadás után Szálinger Balázs beszélget Petőfi Sándorról. 

A kortárs költő szerint a magyar oktatás némiképp egysíkúan kezeli Petőfi életművét. Megragad annál a 10-12 ismertebb munkájánál, ami a tájversekre, népies-jellegű alkotásaira, szerelmes soraira, politikai-forradalmi költeményeire vonatkozik, s a Nemzeti-dal miatt szinte szent mitológia helyre emelte őt, ám ennél a költeményénél számtalan jobb verset is írt. Így nem az írásainak a minősége, hanem azoknak jelentősége került előtérbe az oktatásban és közbeszédben vele kapcsolatban. Pedig szerinte Petőfi valójában nem kategorizálható költő. Szálinger Balázs mesélt a fiataloknak arról, hogy aki igazán meg szeretné ismerni, milyen is volt valójában Petőfi, az olvassa el az Útirajzok című munkáját. Abból kiderül, hogy mennyire jó humorú, önironikus, játékos, ugyanakkor maróan gúnyos is tudott lenni. Váltásai, nézőpontjai az írásaiban élményszámba mennek, s ő nagyon élvezte ezeket a váltásokat.

Anekdotákkal mutatta be és érzékeltette Petőfi hiúságát, hirtelen haragúságát, kötözködő, makacs, lobbanékony természetét, vagányságát, bátorságát. Természetesen szóba került az a történet is, amikor a költő Sopronban katonáskodott és ő olvasni szeretett volna, míg bajtársai éjjel pihenni, s ezért el akarták vele oltatni a mécsesét, amiért a dárdáját hozzávágta egy társához a sötétben. A fegyver hegye beleállt az egyik faágyba nem messze a katonától.

Szálinger Balázs versekkel illusztrálta mit gondolt Petőfi Klapka Györgyről, akivel összeveszett és ezért megírta róla az Egy goromba tábornokhoz című gúnyos, a hadvezért kioktató versét. A barátság fontosságáról, emberszeretetéről alkotott gondolatai alátámasztásaként felolvasta Gróf Teleky Sándorhoz írt sorait. Szóba került az is, hogy Petőfi Sándor nem csak költészetével alkotott egyedülállót, életútjában sem volt mindig követhető. Például célul tűzte ki, hogy meglátogatja gyalogszerrel az ország akkori összes várromját.

Szálinger Balázs bízik abban, hogy sikerül felkelteni a diákok és a pedagógusok érdeklődését, s kíváncsiakká válnak milyen is volt valójában az igazi, sokszínű költő, Petőfi Sándor. Ezért ő igyekszik minden előadás utáni találkozást úgy felépíteni, hogy ne legyen két egyforma beszélgetés és bízik abban, a diákságot is egyre jobban be tudja vonni ezekbe az alkalmakba.