Kezdhetnénk azzal, hogy televíziós előadás rendezőjeként Petrovics Eszter ült a közvetítő kocsiban az osztott képernyő előtt és vezényelte az operatőröket. Igen, a névazonosság nem véletlen, ő Petrovics Emil zeneszerző és Galambos Erzsi színművésznő gyermeke, aki az országban sok színházi közvetítés rendezője, szerkesztője volt már, több, szakmailag elismert dokumentumfilm is fűződik a nevéhez.

Segítőivel előzetesen megtekintették az előadást felvételről, elkészítették a maguk példányát a színészek mozgásáról, a jelenetek pozicionálásáról, mikor kire fókuszáljanak a kamerák. A csapatban tapasztalt tévés szakemberek sorával találkozhattunk. Akadt, aki már dolgozott az 1988-as szöuli olimpián, majd részese lehetett a 2009-es labdarúgó BL-döntőnek Rómában, amikor a Barcelona 2:0-ra nyert a Manchester ellen. (Csak érdekesség, egy-egy ilyen rangos sporteseményre a világ minden pontjáról megközelítőleg 2000 televíziós munkatárs érkezik, a közvetítések alkalmával 40-50 kamera dolgozik egyszerre.) Másik kollégája ott lehetett a pekingi és a londoni ötkarikás játékokon, életre szóló élményként, amikor Szilágyi Áron kardvívó döntőjét közvetítették, de dolgoztak többen a birkózó világbajnokságon, s nagy  koncerteken is közülük.

Most a soproni színházba a helyszűke miatt azért nem szereltek be olyan mennyiségű technikai eszközt, mint egy nagy sportcsarnokba. A kamerák mögött viszont hölgyeket is felfedezhettek a nézők. Amióta a digitális technika lehetővé teszi, hogy kisebb súlyú kamerák készüljenek, mint régen (amikor kemény fizikai megterhelést jelentett egy-egy operatőrnek a vállára venni és megtartani ezeket az eszközöket, s a munkát igencsak megsínylette a gerincük), azóta egyre több helyen alkalmaznak nőket ezekben a munkakörökben. Mint megtudtuk, a nők képalkotó világa, látásmódja új színt hozott a szakmába és azért szeretnek velük dolgozni a szerkesztők, rendezők a háttérben, gyakran a pultoknál, mert egyes esetekben sokkal kompromisszumképesebbek, rugalmasabbak mint a férfiak.

A soproni felvétel kulisszatitkához hozzátartozik: kétszer rögzítették az előadást, egyszer délután is. Biztonsági mentésként, ha esetleg valamilyen nem várt esemény közbejönne az esti felvétel közben, vagy a rendező úgy dönt, átcserélne, változtatna egy-egy kameraállást, vágást, akkor legyen erre lehetősége. Így az Egy éj Velencében stábja kétszer játszotta el a darabot szombaton. Egyszer nézők nélkül és utána telt ház előtt. A hangulatra, a sikerre pedig nem lehetett panasz. Ezt bizonyította, hogy a hosszú nap végén elkészült a közös csoportkép a kamerák között.