Hírek - 2018. október 5.Bergmani jelenetek: harcolni a másikért

Hol a boldogság és a szabadság egy házasságban, amikor napi szinten harcolni kell a másikért? Erre is választ keres Gál Tamás és Kiss Szilvia színművész, akik Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művéből készült színpadi játékot mutatják be a Soproni Petőfi Színház stúdió színpadán, a Liszt Ferenc Kulturális Központban október elejétől. A rendező Pataki András.
Fotók: Pluzsik Tamás

 

A produkció érdekessége, hogy  a két felvidéki színész 18 éve házaspár. 

- Nekünk az volt a feladatunk, a figurákat töltsük fel a mű tartalmával, úgy, hogy a két színész semmiképp ne sérüljön. Ezért olyan átfogó elemző munkát folytatunk, hogy gyakorlatilag két hónapig fel sem álltunk az asztaltól, csak olvastuk a szöveget és megbeszéltük a két főhős sorsát, viselkedésük, kapcsolatuk mozgatóit – mondta Pataki András rendező, aki  Ingmar Bergmant a huszadik század egyik legzseniálisabb írójának tartja és ezt erősíti, hogy filmrendezőként is a csúcsra jutott. Úgy véli, Bergman rengeteget tud az emberről, a lélekről, elképesztő finomhangoltságú mélységkereséssel tudja ezt kibontani. Ezért is páratlan minőségű szerző.

- Mondhatjuk amiről beszél a mű az egy örök probléma, az abban rejlő konfliktusok is lehetnek több száz évesek, ám, szerintem ez nem pontosan igaz. Úgy látom, az kínálhat erősebb aktualitást, üzenetet ennek a műnek, hogy Európa elveszti identitását, szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a saját legkisebb sejtjeivel, a családdal. A mostani furcsa, liberális családmodell az elmúlt század egyik terméke. Különlegességet adhat ennek a fajta feldolgozásnak, hogy mélyen és pontosan rávilágít arra, az ilyen a családi létezésnek nincsenek perspektívái. Az, hogy az ember ismét kezdeni tudjon magával valamit az életben, ahhoz radikálisan újra kell alkotni identitását, világnézetét. Ebben az előadásban a szövegben és az akciókban egyaránt erre igyekeztünk átgondolt válaszokat mutatni- hangsúlyozta a rendező.  

A Johant alakító Gál Tamás úgy érzi, ez a mű akkor is hat az emberekre, ha nem éltek át hasonló válságot a házasságukban, mint amiről Bergman beszél. A színművész hozzátette, akadnak viszont olyanok, akiknek sebeket szakít fel ez a történet, amely számtalan tanulságot hordoz magában. A mikházi és felvidéki szakmai előadások után rendkívüli visszajelzéseket kaptak barátoktól, ismerősöktől, többük a sírással küszködött, hiszen megtörtént velük mindaz, amit Bergman ábrázolt.

- A mi házasságunk kipróbált, el tudok vonatkoztatni mindattól, amit megmutatunk. Nagyon fontos, hogy megtörténjen ilyenkor a színészben az elidegenítési folyamat, külön váljon  a valódi sorsa a szereptől.  Így nem vonunk párhuzamot az életünkre. Mi sokat játszunk együtt a feleségemmel, olyan darabokat is, mint a Nem félünk a farkastól, vagy a Júlia kisasszony. Annyira megbízunk egymásban, vakon ismerjük a másik mozdulatait, gondolatait, hogy tudom, ő a legnagyobb pácból is ki tud rántani. Játék közben azt a színésznőt látom magam előtt, akivel bármikor ugorhatok a magasban védőháló nélkül is – mondta Gál Tamás, aki hozzátette: a darabban Johan boldogságkeresése közben összekeveri a szabadságot a pillanatnyi, néha anarchiába hajló és múló örömök hajszolásával. Pedig a lélekkel foglalkozik, docens egy pszichotechnikai intézetben, mégsem ismeri még önmagát sem.

- Ő azt hiszi, mindent tud az életről, kilép a házasságából. Valami újat és őrültet akart átélni, és nem vállalja azt, hogy ebben a felesége legyen a partnere, pedig szereti őt. Megsebzik, gyötrik egymás, harcolnak a másikkal, és csak későn jönnek rá, ha megbeszélték volna a kapcsolatukat, akkor újraépíthették és -tanulhatták volna magukat, az egész házasságukat.

Mariannet megformáló Kiss Szilvia szerint a darab legfontosabb üzenete, hogy egy kapcsolatban napi szinten meg kell harcolni a másikért. Amiként a műben elhangzik, a problémátlanság is mennyire probléma tud lenni, ha nincs a házasságban kommunikáció.

-Nem szabad a szőnyeg alá söpörni a problémákat, a másik lelke, a törődés, a beszélgetés, a figyelem nagyon fontos. A parazsat, a tüzet, a szerelmet táplálni kell,  ez nagyon kemény munka, mert egy házasság nem  azzal ér véget, hogy papírt kap az ember erről, ott kezdődik az igazi próba a másikért. Akadt példa, amikor mi voltunk lelki támaszai olyan embereknek, akikkel hasonló dolgok történtek, mint amiről a mű szól. Láttuk, miként tudnak elcsúszni sorsok, még akkor is, ha másik nem érzi, bajban vannak, már csak egymás mellett élnek, nem egymásért és valójában magányosak. Őszinteségben kell élni, energiát követel ez, de megéri – mondta Kiss Szilvia.

Az előadás dramaturgja Molnár Anikó, a jelmeztervező Szélyes Andrea, a díszlettervező és rendező Pataki András. 

A SOPRONI PETŐ̋FI SZÍNHÁ́Z, A CSALLÓKÖZI CSAVAR SZÍNHÁZ, A MIKHÁ́ZI CSŰRSZÍ́NHÁZ, A FORRÁS SZÍ́NHÁ́Z ÉS A MALOM SZÍNHÁ́Z KOPRODUKCIÓJA ősztől látható a Soproni Petőfi Színház felnőtt bérletében.

(A próbán fotóztak a Soproni Fotóklub tagjai is. Íme:)
 

Fotó: Hipságh Gyöngyi-Soproni Fotóklub
Fotó: Hipságh Gyöngyi-Soproni Fotóklub
Fotó: Hipságh Gyöngyi-Soproni Fotóklub
Fotó: Báthory Tibor-Soproni Fotóklub
Fotó: Báthory Tibor Gábor-Soproni Fotóklub
Fotó: Tóth Péter-Soproni Fotóklub
Fotó: Wittmer Lászl-Soproni Fotóklub
Fotó: Wittmer László-Soproni Fotóklub
Fotó: Wittmer László-Soproni Fotóklub
Fotó: Wittmer László-Soproni Fotóklub
Fotó: Báthory Tibor Gábor-Soproni Fotóklub
Fotó: Wittmer László-Soproni Fotóklub
Fotó: Hipságh Gyöngyi-Soproni Fotóklub
Fotó: Wittmer László-Soproni Fotóklub
Fotó: Wittmer László-Soproni Fotóklub