Hírek - 2013. október 8.Arlecchino mindörökké

Átszakítani korlátokat. Utazni a végtelenbe, felfedezni magunkban a bohócot, amely ott ugrál a szívünkben, csak nevet és nevettet. Ezt tette most bravúrosan Papp Attila Arlecchino szerepében a Két úr szolgája című előadásban Sopronban.
Gombhoz a kabátot vagy kabáthoz a gombot. Állandó kérdés ez egy színházban. Milyen darabot is válasszon a teátrum vezetése, hogy megfeleljen a nézői igényeknek, a színház szakmai küldetésének és a társulat erejéhez. Magyarán, akad-e olyan szereplőgárda, amely el tudja játszani a kiválasztott darabokat. Mert, csak akkor szabad a Rómeó és Júliát vagy a Hamletet bemutatni, ha van egy színházban Rómeó, Júlia és Hamlet.
A Két úr szolgája is ilyen darab. Goldoni klasszikusa egy igazi szolga, egy kópé, azaz most Arlecchino nélkül nem tűzhető műsorra, mert elveszik a mű ereje, sodrása.
Katona Imre rendező is tudta ezt, s már egy évvel ezelőtt jelezte Pataki András igazgatónak, Papp Attila és a Két úr szolgája egymásért kiált. Összetartoznak, illenek egymáshoz, mint a kabát meg a gomb. Ezért is tűzte most műsorára a soproni színház a komédia klasszikusának művét, klasszikusan, commedia dell’ arte stílusban.
A közönség pedig láthatja, Katona Imre nem tévedett. Papp Attila olyan kiemelkedő teljesítményt nyújt az előadásban, amelyről még a legínyencebb színházrajongók is csak elismeréssel szólnak.
Papp Attila az örökké éhes és galibákat okozó szolga szerepében olyan, mint egy száguldó gyorsvonat.
Utazhatunk vele Goldoni világába. Önfeledten komédiázik, könnyedén mozog, szárnyal a szerepében, akrobata mutatványokat végez a színpadon, motorként viszi tovább a társait, akik egytől-egyig szintén kitűnőek az előadásban.
Arlecchinoból azonban csak egy van a színpadon.
Papp Attila megugrotta élete eddigi legnagyobb szakmai magasságát.
Igaz, ezért nagyon megdolgozott, kemény próbaidőszakon van túl, előadásonként több kilót fogy, maszkjából pedig csorog a veríték.
Akár a mi nevetéseink bohócos könnyei is lehetnek ezek.
A végtelen színházi térben, amikor a kabát nem volt nagy számára, amikor a gomb csak hozzá illik, amikor ő lehet a szerep.
Arlecchino mindörökké.
(V.R.)