Radványi Géza filmje nyomán a második világháború végén járunk, valahol Európában. Szüleiket vesztett, éhező, bandákba verődött gyerekek csavarognak az országutakon, hogy megélhessék a másnapot. Egy olyan szörnyű világba születtek bele, amelyet éppen a szüleik zúztak porrá. De – ahogy Ady fogalmazza az első nagy rettenet idején – „az Élet él, és élni akar”: a gyerekeket is hajtja a kényszer és a vágy. A sok apróbb és nagyobb kegyetlenségen és embertelenségen végül úrrá lesz a rend, amelyet az emberi tisztességben és a közösség erejében lelnek fel. Ám úgy tűnik, áldozat nélkül nem megy: a kis Kuksit senki sem felejtheti el…

Fotó:

  • Pomezanski György