Kitano Takeshi - Németh Ervin Csillagbölcső dráma

A soproni társulat tagjai mellett a város általános iskolásai is szerepelnek ebben produkcióban, és együtt próbálnak válaszolni a kamasz- és a felnőtt világot  egyaránt feszítő kérdésekre. Különösen fontosak a válaszok akkor, amikor a védelmet jelentő gyerekkori "csillagbölcső" már nem létezik. Ezért is boncolgat aktuális és elgondolkodtató témát a Kitano Takeshi három novellájából készült színpadi játék.

Egy testvérpár ‒ a báty és az öcs ‒ története. Idegen közegben mozognak mindketten: a család biztonságát maguk mögött hagyva keresik az otthont a világban, s egymásba kapaszkodnak. Vagy akad még más is, akibe kapaszkodhatnának? Visszatérnének gyerekkori kuckójukba, a Csillagbölcsőbe – ha volna még. Elillant remények, vélt és valós árulások, apakeresés és apahiány-pótlás – és a kérdések: Ki vagyok és miért vagyok a világon? Talán hogy valahol otthon legyek benne? Talán ha egy „csillagbölcsőben”…

Néhány gondolat Németh Ervin rendezői koncepciójából:

A történet. Az előadás két fiú ‒ báty és öcs ‒ sorsát követi nyomon életüknek egy nagyon kiélezett időszakában. A fiúkat kettős trauma éri: egyrészt elvesztik édesapjukat, akihez különösen erőteljes szállal kötődtek, másrészt az apavesztéssel párhuzamosan édesanyjukkal az új egzisztenciateremtés szándékával új lakóhelyre költöznek ‒ elvesztve ezzel korábbi baráti kapcsolataikat is. A kettős „gyászmunkát” az a dilemmájuk is terheli, hogy mennyiben engedhető meg anyának, hogy elfeledje apát ‒ azaz helyettesíthető-e apa a pótapával. A játék a báty történetén keresztül értelmezi a kialakult élethelyzetet: ő az, aki az öccse szemében felveszi Apa attribútumait, s így magára kell vállalnia a felnőtt óvó-eligazító szerepét is ‒ miközben önmaga is elveszve érzi magát. A pótapa belépésével helyzete tarthatatlanná válik: nem tudja elviselni azt a szorítást, amelyből az apa-szereppel azonosulva kellene kiszabadulnia, s egyre nehezebbé válik számára a pótapa új elvárásainak ‒ a sportbeli kiválóság ‒ való megfelelés is. A kiutat a szökésben látja: a nagyvárosba utazik, ahol egy idegen bandába csöppenve találkozik a szerelemmel is, majd egy majdnem tragikussá váló összetűzés nyomán a „lázálmában” megjelenő öccse szava segít neki újra megtalálnia önmagát és feladatát.

A játék. Az előadás három egységben mutatja be az eseményeket: az első egység az apa emlékével való birkózás története, amelynek hátterében anya „gyászmunkája” is lezajlik. A második egység a pótapa elvárásaival való szembesülés és szembeszegülés története egy hagyományos iskolai sportverseny keretében. A harmadik egység pedig a menekülés és a hazatalálás története egy majdnem-szerelem kibontakozásán keresztül.

A játéktér. A három egység keretét az egybeépített játéktér és nézőtér együttese teremti meg. A nézők U-alakban veszik körül a négyszög alakú játékteret, amelynek negyedik oldalán a két főszereplő kortársai helyezkednek el. A felnőtt szereplők a nézői oldalról szólalnak meg, ill. szükség esetén onnan lépnek be a játék belső terébe ‒ így az előadás a nézők számára mintegy a felnőttvilág szerepeit kínálja fel. A játéktér fölé ‒ az U-alak alsó része felé emelkedően ‒ egy csillagos eget mintázó, bizonyos pontokon kivilágított csillagképeket mutató vászon borul: egyszerre funkcionális, ugyanakkor szimbolikus díszletelem is (a fiúk szobájának, a „csillagbölcsőnek” az álmennyezete, a planetárium mennyezete, s a „csillagokban megírt sorsok” kivetülése, a ragaszkodás jelképe stb.). A játéktér része még egyetlen díszletelem: egy csillagászati távcső, amelyhez a báty és öcs sorsa hozzákötődik.

A szereplők. A három történetrész más-más mértékben mutatja föl a két főhős viszonyrendszerét. Az 1. egységben a fiúk kortárs kapcsolatrendszere tárul fel (a 13-16 éves szereplőkkel megjelenített korosztály életszituációi), a 2. egységben a felnőtt szereplők (felnőtt színészek) szemével látjuk ‒ vagy éppen nem látjuk ‒ a két a fiú dilemmáját, míg a 3. egységben az ifjú felnőtt világ (felnőtt színészek a fiatalabb korosztályból) életesély-kínálata körvonalazódik.

Az előadás világképe a következő ellentétpárokkal írható le: kapcsolatok és elválások, kötődések és leválások, megfelelés az elvárásoknak és egyéni kiteljesedés, a választás szabadsága és a körülmények korlátoltsága, másokért érzett felelősség és önérvényesülés, ragaszkodás és elengedés, világgá menés és hazatalálás.

Szereplők:

Báty – Ágota Barnabás
Öcs – Acsádi Bálint
Pótapa – Horváth Andor
Motoregér (motoros) – Czár László

További szereplők:

Iskolatársak – Benczur Adrián
Guttyán Márk
Kónya Krisztián
Soós Linda
Szaszák Zsolt
Nagy Bíró Benedek
Péter Balázs Márk
Pintér Korinna
Rada Ákos
Winkler Lili

:::

Kapcsolódó galéria