Korábbi színházi nevelési előadásaink

A történet. „Semminek nincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezt mondja egy nyolcadikos fiú az osztályának a legelső tanítási napon, majd kisétál az iskolából. Az osztálytársakat elképeszti és felháborítja Pierre Anthon álláspontja, s szövetkeznek arra, hogy bebizonyítsák neki az ellenkezőjét. Egy elhagyott pajtában összegyűjtik azokat a dolgaikat, amelyeknek szerintük értelme van. A bizonyítás során azonban – a közösségi cél érdekében – rendre elkövetik a legnagyobb hibát: sorra megsértik egymás személyiségének integritását. Majd a nemes közösségi cél tragikus vétséget szül…

Az adaptáció az alapul szolgáló regény végpontját tekinti kiindulópontjának. Ott ugyanis azt olvassuk, hogy a megtörtént eseményeket követően az osztály tagjai egy éven át soha nem találkoztak egymással (más városban tanultak, nem keresték egymás társaságát, nem beszéltek egymással a történtekről). Miért kerülik egymást? Erre ad választ a visszafelé fölfejtett és elmondott, „kinyomozott” történet, vagyis annak kiderítése, mi is történt Pierre Anthonnal, azzal az osztálytárssal, aki a „semminek semmi értelme” tételét kb. két évvel korábban megfogalmazta. 

Az előadás egy polgármesteri fogadás szituációjával kezdődik, amelyet a városka leégett malmának újjáépítés utáni felavatása alkalmával ad a városvezetés. Ide invitálják a város összes lakosát – beleértve azokat a gyerekeket is, akiknek közük volt a malom s vele együtt osztálytársuk, Pierre Anthon pusztulásához.

Ez elől az invitálás – s a vele együtt járó szükségszerű találkozások – elől most nem térhetnek ki… Az előadás menetében a nyomozás krimiszerű izgalmával derül fény visszafelé a történtekre, vagyis hogy mi vezetett a „lét értelmének vagy értelmetlenségének” kínzó kérdésével szembesítő osztálytársuk halálához. A „nyomozás” a fogadás során egymás mellé sodródott gyerekek kényszerű találkozásainak pillanataiból bomlik ki, ezeken keresztül idéződnek fel a valamikori szituációk.

A szereplők. Az előadásban egy felnőtt – a polgármester – és hét diák szereplő játszik együtt, a többi szükséges felnőtt szereplő az „odaképzeléses-kiegészítős” technikával jelenítődik meg. Az eseményeket elindító Pierre Anthon nem jelenik meg hús-vér szereplőként – ő mindvégig a hiányával lesz jelen. A részt vevő nézők a fogadás meghívottjainak szerepét kapják, vagyis ugyanolyan státusba kerülnek, mint a Pierre Anthon elleni bűnt elkövető gyerekszereplők.

Az előadás világképének kulcsmotívumai: a lét értelmének örömteli bizonyossága és a létbe vetettség szorító érzése; meggyőződés és meggyőzés határvonalai; az egyén és egyéniség integritása és szabadsága; közösség és egyéniség alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyai; az elv és a megvalósulás, a cél és az eszköz ellentmondásai; az emberi közösség állati hordává züllésének stádiumai; a felelősség kérdése – a felelőtlenségünkkel és következményeivel való szembenézés nehézségei.

A Semmi című előadásról szóló kritika elolvasható a Vas Népe 2014. március 8-i számának kulturális mellékletében az alábbi linken: http://vaol.hu/csepreg/a-semmi-diakokkal-1608526 és letölthető szerkesztett formában az oldal alján található Kapcsolódó dokumentumok között.

 

 

A „zóna”, a kiskorúak büntetőtelepe valahol Oroszországban. Amikor bejössz, még van neved: Igor, Szerjozsa, Borisz, Ljosa, Kosztya, Szása, Vászka – aztán lassan lekopik rólad, mint ahogy sok minden más. És megérted, hogy az embert milyen könnyű akarat nélküli „amőbává” változtatni…

A játékot egy vonatút foglalja keretbe: utazás a büntetőtelepre, majd vissza a szabadság világába. Mindkét út alatt egy az orosz gyerekek által nagyon kedvelt rajzfilm, a Cseburaska főcímdala szól, amelyben ez a furcsa és különös kis állatka barátokat keres. Ahogy a Dúvadnevelde gyerekei is... A zónába tartó vonat álomba ringatja a darab szereplőit, akik éppen kifelé tartanak a védettnek gondolt gyerekkorból, miközben szeretetre, ölelésre és védelemre vágynak. Hogy aztán a visszaúton az elringató Cseburaska-dal vészterhes kerékcsattogássá alakuljon majd át...
Ő az, Cseburaska
Bocsáss meg, Madárijesztő!

Bocsáss meg, Madárijesztő!

Színház a tanteremben, avagy a tanterem költözött a színházba? Lenka és az osztály. Egy teljesen hétköznapi közösség, amelyet azonban egyáltalán nem az emberi jóérzés szerint elvárható értékrendszer működtet. Itt nyoma sincs a szolidaritásnak, egymás megbecsülésének, a gyengébb, a kiszolgáltatottabb segítésének, helyette viszont...

Dúvadnevelde

Dúvadnevelde

A Soproni Petőfi Színház a 2012/2013. évadban elindította a színházi-nevelési programját, amelynek keretében tantermi színházi előadásokat és drámafoglalkozásokat tart az iskolákban. Az egyes foglalkozások életkorhoz igazítottak, de elsősorban – az életkoruknak és formálódó világlátásuknak megfelelő darabok híján lévő – 12-16 éves korosztály...

Semmi

Semmi

A 2013/2014-es évadban is folytatódott a Soproni Petőfi Színház iskolaszínházi programja, amelynek keretében március elejétől játszotta a színház új, három tanítási órás tantermi színházi projektjét. Az előző év nagy sikerű Dúvadnevelde és a Kövek programja után ezúttal Janne Teller regényéből készített adaptációt és...

Luke és Jon

Luke és Jon

Az alapul szolgáló regény Angliában 2010-ben jelent meg, de a szerző, Robert Williams már 2007-ben, kéziratos formában elismerést kapott érte, elnyerte az Egyesült Királyság vezető könyvkereskedő cégének egyik díját. Egyik kritikusa azt írja róla: „Ez a próza már majdnem költészet. A Luke és Jon az ígéretről szól, minden értelemben...” A...

Kapcsolódó dokumentumok