Hírek - 2017. március 11.My Fair Lady: Hajrá, Eliza!

- Nem értjük egymást, elbeszélünk a másik mellett, a fiatalok már egy olyan nyelvet beszélnek, amit lassan csak ők értenek, miközben sokak nem merik vállalni az érzelmeiket az emberi kapcsolataikban. Ezért sem szükséges maivá tenni, modernizálni ezt a darabot. Aktuális a mondanivalója klasszikus keretek között is, mert ez tényleg egy klasszikus, örök érvényű történet - mondta Radó Denise rendező, aki a My Fair Ladyt állítja színpadra a Soproni Petőfi Színházban. A premier április 1-én lesz.

 A soproni és a szolnoki színház koprodukciójának és együttműködésének köszönhetően Radó Denise egymás után két helyen is megrendezheti a My Fair Lady című musicalt. Mint mondta, még nem fordult elő vele olyan, hogy egy futó darabját újra megrendezze, ez is izgalmas feladat számára.  Azt viszont hozzátette, a színészek személyisége, az itteni stáb összetétele miatt biztos, hogy más lesz a soproni előadás, mint a szolnoki.

- Nincs sok időnk, de nem vagyok ideges, mert itt olyan profi, hozzáértő, alázatos csapattal találkoztam, amely garancia arra, hogy elkészülünk. A színészek nem száz, hanem kétszáz százalékon dolgoznak, a zenei szakemberek tudása elképesztő, a műszak és a műszaki vezető munkája példaértékű, mindenre találunk megoldást. Kivételesek a közvetlen munkatársaim is: Simon Andi, nemcsak remek színész, de elsőrangú asszisztens is és Szlúka Brigi pedig a súgó "szerepében" is nagyszerű. Örülök, hogy megtapasztalhattam mindezt és nagyon várom már én is bemutatót - avatott be a próbaidőszak feszített, ám vidám hangulatába Jászai-díjas  színművésznő, aki mosolyogva tette hozzá, női rendezőként a darab alapüzenetei, szórakoztató jellege és látványos elemei mellett nem kerüli ki a férfi-nő örök és megfejethetetlen kapcsolatának egyes kérdéseit.

-  Karinthy Frigyes is azt mondta, férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit. Ez is benne lesz persze a darabban, a gondolataimban miközben két jellemfejlődést is láthatunk. Eliza külsőleg, viselkedését tekintve látványos változási szakaszon megy keresztül. A néző drukkolhat neki, együttérezhet vele, mert látja sorsát, erőfeszítéseit, küzdelmét. Az igazi belső utat viszont Higginsnek kell bejárnia. A nagy tudású, önelégült, nagyképű nyelvésznek, akinek nincs érzelmi intelligenciája, nem tekint emberként a kísérleti alanyára. Ám, a teremtménye ezúttal az ő szívét is próbára teszi és a nézők már szinte kórusban mondanák neki: vedd már észre magad és őt!  Női rendezőként ezért ehhez nem is tehetnék hozzá mást, mint amit Higgins anyja is mond a darabban: Hajrá, Eliza!