Közös játék a nézővel

Mikó István rengeteg nézőt vonzott a beszélgetős műsorba. Lénye, egyénisége, művészete, pályafutása országosan is egyedülálló és legendás. A remek hangulatú, sok vidám történetet, anekdotát hordozó esten mesélt gyerekkoráról. Mennyire hálás szüleinek, hogy a Lorántffy Zsuzsa ének-zene tagozatos általános iskolába járhatott, amely meghatározta az életét. Ott a Kodály-módszer alapján tanítottak, az országban harmadikként. Ebben az időszakban hegedülhetett véletlen Yehudi Menuhin előtt, mégpedig úgy, hogy tanára Dullien Klára egy amerikai koncertjén együtt játszott az akkor még csodagyereknek számító zsenivel, aki mikor meglátogatta később az iskolájukat, és a zenetanárát, ő épp akkor gyakorolhatott előtte.

Az iskolának is köszönheti a magyar kulturális élet a Kaláka együttest is, amelynek Mikó István az egyik alapítója, hiszen Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs is oda járt. Ebben az időszakban kezdett el verseket megzenésíteni, így alakult ki az együttes stílusa, s mikor a Kaláka kilépett a közönség elé, akkor Nagy László, Csoóri Sándor és Weöres Sándor is látogatta a fellépéseiket a Vízivárosi pinceklubban. Akárcsak Kazimir Károly, aki végül felvette a főiskolára, hiszen mindig színész akart lenni.

Mikó István mesélt arról, hogyan lett rendező, színházigazgató. Életének meghatározó időszaka az, amikor a soproni színházat vezethette. Ahogy fogalmazott, életének legszebb 10 évét tölthette a leghűségesebb városban. A legjobb korszakában érte ez a feladat, s nagyon örült annak, ebben a teátrumban fordult elő vele az a jó élmény, úgy tudott művészeket szerződtetni, hogy mindenkinek remek szerepeket lehetett adni. Szerinte fontos a rendező személye is, az, hogy ne menjen szembe a közönséggel. Örült annak, hogy Valló Péter darabjaiban játszhatott. Szeretett vele a dolgozni.

Mesélt arról, hogy legendás a Švejk vagyok című estje hogyan és miért született meg. Mindig szerette ezt a figurát, egyéni gondolatvilágát, mert Hasek-hősének mindenről egy történet jut az eszébe. A színművész több mint ezerszer bújt már a derék katona bőrébe. Ez a darab és a figura kíséri pályafutását, s annak kicsit szimbóluma is egyben. Sopronban is sokat játszotta éttermekben, sörözőkben. 

A színészetről azt mondta, egészséges önbizalom nélkül ezen a pályán nem lehet megmaradni, ez hajtotta őt előre, de ha emellé nem párosul tehetség, akkor egyetlen szakmát sem lehet hitelesen képviselni. 

Szóba került, hogy a Kölyök című musicalben mit jelentett neki Chaplin-bőrébe bújni, milyen volt a Mindhalálig Beatles emblematikus előadásának története, a búcsú, mikor azok, akik jegyhez nem jutottak, kivetítőn nézték a koncertjüket a Nagymező utcában, s így ki kellett menniük oda is a nézők elé meghajolni. Beszélt arról is, miként hozták haza egy csapattal Kabos Gyula hamvait Amerikából.

Mikó István az esten sokat sztorizott a közönség nagy örömére. Szóba kerültek szinkronszerepei. A Micimackó állandó hangjaként több mint harminc éve vele azonosítják felnőttek és gyerekek ezt a Milne által teremtett ikonikus hőst.

A népszerű színművészt a beszélgetés közben többször megtapsolta a közönség, poénjait hálás nevetéssel jutalmazták, s amikor elmondta, Kiss József meghívására a következő évadban rendezni fog a soproni színházban, akkor is kitört az örömünnep és a vastaps, amely szólt az egész Szerda esti beszélgetések sorozatának is.

(V.R.)

Fotók: Rombai Péter