Hírek - 2022. június 22.Misztériumjáték készült
Katona Imre Isten komédiása című művét két éve szeretné bemutatni a soproni teátrum. A világjárvány, az intézménybezárások, az évadok darabjainak átcsoportosítása után az előadás most került be a műsorba magyarországi ősbemutatóként Szarka Gyula zenéjével. A stáb május közepétől dolgozott együtt, hogy elkészüljön a soproni munkabemutató. A próbák zajlottak Gyarmathy Ágnes nagyszabású díszleteiben, s egy másik változatban, amikor alkalmazkodnak egy szabadtéri helyszínhez.
Különleges esztergomi ősbemutató
A darab Esztergomba különleges, egyedülálló élményt, látványt hordozó előadásként érkezik rövidesen. A díszletvilágot ugyanis ezúttal maga a várszínház falai, az épített örökség adja. Ebben a térben játszódik majd a történet egy olyan városban, ahol a ferences rend első kolostora, később központja létrejött az 1200-as években, amikor II. Endre király Szent Ferenc követőit letelepítette Esztergomba. A kereszténység egyik legnagyobb alakjának világot megváltoztató története itt kell életre, a hely szellemének közelségével, majd ősztől ezzel a művel kezdődik a soproni színház új évada.
Dinamikus, intenzív játék
Béres László rendező a Soproni Petőfi Színházban tartott munkabemutató után elmondta, a misztériumjáték, mint stílus a liturgikus drámákból alakult ki sok jelenettel. Ez a színházi nyelvezet a színészektől dinamikus, intenzív játékot követel. A különböző helyzetekben a figurák létrehozásához szükséges a megfelelő állapot-és energiaszint, a koncentrált, jó tempójú játék, hiszen rövid idő alatt kell az adott jelenetben a filmszerűen sűrített tartalmat közvetíteni, s így eljutni az esszenciáig. Esztergomban úgy játsszák az előadást, hogy a várszínház a játéktér, a kőfala a háttér, a színészek körben ülnek a színpadon, s így lépnek be és ki a szerepeikbe, a történetbe.
A rendező kiemelte: lehet hívni ezt a most készülő misztériumjátékot akár közösségi színházcsinálásnak abból a szempontból, hogy együtt dolgoznak a soproni társulat tagjai, nagy nevű alkotók a fiatalokkal, gyerekszereplőkkel, és így jön létre a produkció ezen a színházi nyelven, amely különbözik a realista színjátszástól. Inkább jobban közelít az expresszionista stílushoz.
Hit nélkül lehet élni, de nem érdemes
A mű szerinte nemcsak a vallásos embereknek szól, hanem mindenkinek. Hordozza azt a tudást, amit a katolikus egyházról, a ferencesekről, a klarissza rendről, a kereszténység történetéről tudunk. Megjelennek ebben a darabban az egyetemes, örök emberi értékek, mint a szeretet, a jóság, a béke, az elfogadás, a megértés. Ezek a különböző kultúrákban, vallásokban a mai napig megtalálhatók, a közönség számára átélhetők a nézőtéren. A rendező reméli, hogy az előadással sikerül emlékezetes színházi élményt nyújtani, s nem marad el a katarzis. Mindemellett a nézők magukkal viszik azt az üzenetet, amit ő rendezőként gondol: hit nélkül lehet élni, de nem érdemes.