A zongorák magyarországi királyaival, sztárművészeivel, köztük a Kossuth-díjas Bogányi Gergellyel, nemzetközi hírű balett-táncosokkal készül koncert és táncjáték Bartók Béla A csodálatos mandarin és Ravel Bolero című legendás szerzeményeire a Soproni Petőfi Színház és a Forrás Produkció, valamint az InterEUropa Balett országosan egyedülálló összművészeti előadásában hazai ősbemutatóként június 18-án a fertőrákosi barlangszínházban.

A koreográfus Michael Kropf, aki már régóta gondolkodott azon, hogy Mischa Sosnovski - aki majd húsz évig erősítette a Bécsi Állami Operaház balettegyüttesét - milyen jó lenne ebben a szerepben. Amikor nekiállt a szereposztást kialakítani, arra gondolt, Bartók Béla műve olyan érett művészi utakat maguk mögött tudó tapasztalt táncosok jelenlétét, erejét, energiáit igénylik, akik képesek ennek a történetnek a mélységeit, belső üzeneteit megjeleníteni a mai világra kivetítve. Így kereste meg a moldáv sztártáncost.

Az előadás plakátjához a fényképeket Dr. Kristó Annamária fotós, jogász, a Győri Balett alapító tagja készítette a soproni Liszt Ferenc Kulturális Központban. Így a táncosok együtt könnyen megértették egymást. Ekkor beszélgettünk  Mischa Sosnovski-val.

A beleélés számít, a lépés jön majd

- A táncműfaj legjelentősebb szerepeit alakíthatta az elmúlt évtizedekben. A csodálatos mandarin kimaradt. Miért?
- Nagyon érdekes ez a felvetés, kérdés. Michael Kropfnak jutott eszébe ez a szerep. Elmondta, elképzelte, belém látta ezt már régóta. Örülök, hogy így találkozhattam ezzel a csodálatos művel.

- Milyen Mandarint láthat majd a közönség öntől Fertőrákoson?   
- Most kezdünk el foglalkozni a darabbal. A legfontosabb a játék, a szerep belső útja bennem. A lépéseket minden nap gyakoroljuk, ha a koreográfia elkészült, akkor az technikailag, hatásaiban működik. A lényeg, hogyan formálja meg az ember ezt szerepet. A beleélés az első számú művészi szempont mindig.

- Láttam egy promóciós bemutatkozó filmet, ebből nekem úgy tűnik, megszállott, fanatikus, szenvedélyes táncos. Melyik igaz?
-  Nem az a lényeg, az ember mit tart magáról, sokkal inkább, hogy a nézők mit gondolnak róla. Miként érzem magam a színpadon, az szerintem másodrangú. A közönség visszajelzése számít, az ő szeretetük, teljesen mindegy, technikai feladatot old meg egy művész vagy előadásban szerepel. 

- Tanít is. Mit mond az első órán, mi a legfontosabb a táncművészetben, hogy valaki sikeres legyen?
- Minden annak a függvénye, gyerekeket, fiatalokat vagy felnőtt táncosokat tanítok. A gyerekekkel a saját nyelvükön kell beszélni, de nem lebutítva. Nemrég volt egy osztályom a bécsi Staatsoper iskolájában. Úgy vettem észre, a tanítványaim azt gondolják rólam, laza vagyok meg jó fej, de nagyon sokat követelek. Amit a legfontosabb átadni nekik, hogy a tehetség kevés. Megértsék, átéljék, természetesnek vegyék: munka nélkül nincs siker.  

- A sikerről, karrierről álmodott kiskorában? 
- Véletlen lettem táncos. Családunk főként sportolókból áll, híres focista, kick-boxos, karatés. Mivel én sem tudtam egy helyben ülni, azt mondták otthon, mozogjon a gyerek, majd kiderül, melyik sportban lesz jó. Beirattak kiskoromba egy olyan helyre, ahol tánc jellegű mozgással lehetett megismerkedni, majd ezt fejlesztettem tovább. Visszatérve még az előző témára, annak idején 18 évesen, ha megkérdezik tőlem, mi az elképzelésem az életről, akkor a karriert mondtam volna. Idősebben már tudom, hogy a táncos pálya hamar véget ér, más lett a sorrend bennem, a gondolataimban. Természetesen lényeges a tánc, de most már ott a család, a fiam, és ők ugyanolyan fontosak az életemben, mint a színpad. 

- Melyik az a három szerep a pályafutásában, amelyikre azt mondaná, örül, hogy eljátszhatta, és ott áll a neve mellett ?   
- Nem tudom így meghatározni, sorrendbe állítani a szerepeimet, mert akadt olyan, amikor már az első próbákon azt éreztem, miért kell ezt eljátszanom?... Mások viszont azt mondták, jó leszek benne, jól áll nekem, s  egyszer csak igazuk lett. Elkezdett minden működni a színpadon. Kedvencem így nincs, viszont két szerepben nagyon jól éreztem magam, mert annyira különbözőek voltak, hogy igazi kihívást jelentettek számomra. Romantikus hősként táncoltam Rómeót, majd részeg testvért játszottam a Manon Lescautban. 

- Fiát elhozza Fertőrákosra az előadásra?
- Remélem, hogy igen.

- Ő táncol már?
- Nem, dzsúdózik. Sportos a család.

(V.R.)