Robben Ford és Bill Evans mindketten játszottak Miles Davis zenekarában. Az ő tiszteletére is hozták össze a Blues, Miles and  Beyond turnét. Már jó ideje dolgoznak együtt, lemezt is készítettek. Nemrég újra stúdióba vonultak. Számaik mutatják, nagyon egymásra talált a két zenei zseni, hihetetlen jól kiegészítik a másikat. Sőt, viszik új és friss irányok felé a lelküket, sorsukat, gazdag pályafutásukat.

Robben Ford a gitárjával nem egyszerűen összhangban létezik, hanem kiemeli a hangszert a játékával egy olyan dimenzióba, ahol valóban csak az Istenek járnak. Feltéve, ha olyan gitárosok, mint Robben Ford. Szólói élményszámba mentek, olyan zenei megoldásokat, stílusbeli bravúrokat mutatott meg, amelyek tényleg csak a legnagyobbakra jellemzőek. Igazi csapatjátékosként támasztotta meg a társai játékát. Élvezte a zenét, ahogy mindez betölti a színpadot, a nézőteret, és létrejön a dzsessz varázslata.

Bill Evans szaxofonjátékáról az elmúlt évtizedekben minden dícsérő, elismerő jelzőt leírtak már. Középre állva hangszerével frontemberként közvetítette a zenei irányt, hangulatot, a váltásokat, a műfaji fúziókat, s szabta egyedivé az egész örömzenélést. Mert annak tűnt a koncertjük. Akár a fúvós hangszerein, akár zongora mögött ülve játszott, Bill Evans hangzásvilága, játéka, színes zenei útra vitte a műfajt szerető közönséget. A dzsessz világa az övé, s ebben a világban ő már régóta a királyok közé tartozik. 

A koncert egysége, igazi zenei élménye abban csúcsosodott ki, hogy Gary Grainger basszusgitáros és Wolfgang Haffner dobos magukkal hozták, közvetítették, nekik mit jelent a dzsessz, a szabadabb zenélés öröme, élménye, amikor fél tekintetből és egy ritmusból már elindulhat a színpadi mágia. A hangszerek pedig mintha önálló életre kelnének a kezükben. Gary Grainger parádés szólói, feszített, pontos játéka, egész lénye sugározta, a zene mélysége a hangszerén túl is élete része. Wolfgang Haffner pedig megmutatta amit a fiataloknak tanított a Soprondrum mesterkurzusain: ritmus, érzés, dinamika, s akkor a játék, annak felszabadító érzése létrejön a dobosban, no és persze a nézőkben, akik vastapssal jutalmazták a négy zenészt.

A koncert ráadasaként David Friedman is beszállt egy közös számba, így a fesztivál, az este szereplői közösen tisztelegtek Miles Davis szellemisége, emléke előtt. Aki talán fentről, az égi zenészek klubjából elégedetten nézett le Fertőrákosra. A SopronDrum sztárjai mesterien idézték meg mesterüket, s közvetítették egy műfaj szépségét, sokszínűségét, megfejthetetlen titkát, lüktető ritmusát, tetőbontó energiáit. A zenei tűzvarázslók és guruk már csak ilyenek. Felülmúlhatatlanok.   

(V.R.)