A sajtónapon Pataki András, az előadás rendezője elmondta, A padlást elősorban azért tűzte műsorára a soproni teátrum, mert ez volt két és fél éve elhunyt társulati tagjuk, barátjuk Horváth László színművész kedvenc darabja. Rá is emlékeznek ezzel az előadással. Szerinte az, hogy ilyen magas szintű hangzásvilággal tudják megszólaltatni a musical számait és sikerült nagyzenekaros formában színpadra állítani a művet - a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar több tagja muzsikál a színpadon - a mű transzcendens üzeneteit tovább erősíti. Így A padlás tudja közvetíteni mindazt, hogy valójában több, mint mese.

Oberfrank Péter, a soproni teátrum zenei vezetője, az előadás karmestere hozzáfűzte: nagy élményt nyújtott mindenki számára, hogy elrugaszkodhattak a meglévő, ismert gépzenei alaptól, s nem csak a régi hangszerelésben játszhatják az előadást, s ez így már igazi friss musical hangzást nyújt a közönségnek. Ez pedig más dimenziókba repíti a muzsikusokat és a színészeket egyaránt. 

A sajtónapra eljött Holló Aurél, az Amadinda együttes tagja, aki 2009-ben készítette el Presser Gáborral a musical szimfonikus átiratát. Elmesélte, akkor hat hónapig dolgoztak ezen a művön. Presser harminc alkalommal ült le vele, hogy folyamatosan tökéletesítsék az új verziót. Még azóta is csiszoltak a művön, így a mostani soproni változatot valóban még senki nem játszotta az országban. Mint mondta, A padlásnak kifejezetten jól áll a szimfonikus átirat, kiemeli a mű emberi és lelki részeit, hozzátesz a zenei hangzáshoz. Nagyon örül annak, hogy Sopronban ebben a változatban, ilyen kiállításban kerülhet színpadra ez a darab.

Szakál Attila nevéhez fűződik a produkció koreográfiája. Ő azt emelte ki, nem táncelőadást koreografált. A történethez, a figurák jelleméhez, a darab helyzeteihez alakította ki azokat a mozgásokat, amelyek gördítik a színpadi eseményeket. A dalok és a történet, a szereplők játéka, táncaik biztosítják az előadás megfelelő hőfokát.

A szereplők közül a Rádióst megformáló Papp Attila elmondta, ő egyidős a darab születésével. A szerepe szerint racionálisan földön járó tudós fiatalembert alakít, aki az akkori rendszerben (1986-ban játszódik a történet, amikor megszületett a mű- a szerk.) saját értékrendjén belül találkozik a transzcendesen világgal és Sünivel, aki érzelmileg is más utat mutat neki. A színművész a mű mélyebb üzeneteire is felhívta figyelmet, s hangsúlyozta: óriási élmény számukra a színpadon, hogy zenekaros kíséret mellett énekelhetnek, ez más előadói energiákat szabadít fel belőlük.

A Sünit alakít Molnár Anikó arról beszélt, zeneileg számára kihívást jelentettek a dalok, hiszen zömében prózai szerepeket alakít, de a zenekaros átirat belőle is pozitív alkotói erőt szabadított fel. Számára az egész előadás arról a csapatról szól, amelyikkel nagyon jól tudtak együtt dolgozni. Neki egyfajta színpadi védőhálót, családot is jelent, hogy ilyen remek kollégákkal játszhat együtt. Bízik abban, hogy ez a csapatmunka a közönség tetszését is elnyeri.

A Herceg szellem szerepében Savanyu Gergely felidézte, gyerekkora óta hallgatja A padlás zenéjét, nagy vágya volt, hogy egyszer majd játsszon az előadásban. Szereti a Szellem szerepét, a dalokat, s az pedig igazi adrenalin fröccsöt jelent számára, hogy ő az, aki repülve is feltűnik a színpad felett, az ország kiemelkedő színházi reptető csapatának a közreműködésével.

Az előadásban új társulati tagként játszik Kisfaludy Zsófia. A közönség jól ismertheti már a leghűségesebb városban. A Kölyök szellemét alakítja. Ahogy megfogalmazta, a színpadi szellemek szerepe igazi összjátékon alapul. Több jelenetben szerepelnek, megélik a történetet, de nem alakítói, hanem gyakran  megfigyelői az eseményeknek. Jelenlétükkel viszik tovább a helyzeteket. Ezért úgy kell létezniük a színpadon, hogy ne vonják a figyelmet a fontos párbeszédekről. Például arról, hová is megy a lelkünk, ha megtérünk a csillagokon túlra. 

Az előadásban a Rádióst Papp Attila játssza. Sünit Molnár Anikó formálja meg, a Mamókát Szőcs Erika alakítja, Barrabás–Révész szerepében Marosszéki Tamás látható. A Herceg Savanyu Gergely, a Lámpás Orbók Áron, a Kölyök Kisfaludy Zsófia, a Meglökő Kiss Noró lesz. Témüllerként Major Zsolt, Detektívként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Az Üteg Rovó Péter, Robinson, felvételről, Mikó István Jászai-díjas, érdemes művész. A szobor Füsi Zsolt. A koreográfus és szcenikus Szakál Attila, a jelmeztervező Szélyes Andrea. A díszlet Pataki András munkája. A fénytervező Kovács Ferenc. A korrepetitor Sárdy Barbara, a kreatív munkatárs Pomezanski György. A vizuális tervező András Fruzsina. A rendezőasszisztens Simon Andrea, az ügyelő Horváth Dávid.