Pataki András az újrakezdett próbafolyamat elején elemzésében arról beszélt, számukra ebben az esetben kindulás az 1986-os esztendő. Nem hozta a jelenbe, nem is vitte a jövőbe ezért a történetet. Ahogy fogalmazott, ez a korszak volt, amikor a dialektikus materializmus irányadóként működött a társadalomban, de a közeg akkor is hordozta magában, hogy létezik a  transzcendes világ a szellemekkel együtt, a gonosztevők lélekben megjavíthatók és van élet a halál után. Ezért szerinte a mű ebből a szempontból több, mint mese. Így közelítenek hozzá. A szellemek jelenléte az ő értelmezésükben, gondolatvilágukban egyértelműen a túlvilági életre utal. Ez fontos szál lesz az előadásban gondolatilag, világnézetileg és identitásban. Ahogy fogalmazott, a mű keletkezésének időszakában még jelen volt az országban ideiglenes hazánkban állomásozó szovjet hadsereg. Marx, Engels, Lenin szellemiségének a jegyében az ember Isten helyére gyakran saját magát tette. Ám, akkor is élt sokak lelkében az égen túli világ iránti vágy, a hit, a láthatatlan megismerése. Az, hogy miért élünk, mi a célja az emberi létezésnek, mi rejtőzhet a fényeken túl. A múltra, a történelmi korszakra tesznek majd utalásokat rádióhírek segítségével. Elég arra gondolni, hogy ebben az évben történt a csernobili atomkatasztrófa, ekkor kapott ki a nagy álmokat dédelgető magyar labdarúgó válogatott 6:0-ra a mexikói világbajnokságon a Szovjetuniótól, s Papp Istvánnak, a Videoton Elektronikai Vállalat akkori vezérigazgatójának felettébb gyanús halálát szintén felvillantják.

Pataki András úgy gondolta, ebben a környezetben a Rádiós szerepe szimbolizálhat egy olyan jelenséget, amikor a felfedezőknek, tudósoknak, mindazoknak, akikben a kilátástalanság miatt erősödött a szabadság iránti vágy, nem volt maradásuk a szélsőséges, gyakran tudásellenes környezetben. Ezért ebben a produkcióban a Rádiós nagytudású fiatal feltaláló, kreatív, innovatív, később Nobel-díjra esélyes tudósként dolgozik egy soproni padláson és így találkozik a szellemvilág képviselőivel.

A padlás sikeréhez hozzájárultak a mai napig kedvelt dalok. A generációkat összekötő Fényév távolság mellett sokan szeretik az Itt vagyunk, a Valahol, a Szilvásgombóc, az Utána repülünk és az Enyém a pálya című slágereket. A közismert számok ezúttal szimfonikus zenészekkel megerősített zenekarral szólalnak meg. A zenei vezető és egyik karmester Oberfrank Péter Liszt-díjas, érdemes művész, a másik karmester Tassonyi Zsolt lesz. Közreműködik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar.

A Rádióst Papp Attila játssza. Sünit Molnár Anikó formálja meg, a Mamókát Szőcs Erika alakítja. Barrabás, Révész szerepében Marosszéki Tamás látható. A  Herceg Savanyu Gergely, a Lámpás Orbók Áron, a Kölyök Kisfaludy Zsófia, a Meglökő Kiss Noró lesz. Témüllerként Major Zsolt, Detektívként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Az Üteg Rovó Péter, Robinson Mikó István. A koreográfus és szcenikus Szakál Attila, a jelmeztervező Szélyes Andrea. A díszlet Pataki András munkája. A fénytervező Kovács Ferenc. A korrepetítor Sárdy Barbara, a kreatív munkatárs Pomezanski György, a rendezőasszisztens Simon Andrea, az ügyelő Horváth Dávid.

A nagy érdeklődéssel várt produkciót az elkövetkezendő hetekben próbálják a soproni színházban, s október elejétől folyamatosan szerepel majd a teátrum műsorán.