Presser Gábor és Sztevanovity Dusán 1986 nyarán írta meg A padlás című félig mese, félig musicalt, később a vígszínházi premierre készülve a prózai részek megírásánál Horváth Péter is csatlakozott hozzájuk. Szinte az összes magyar kőszínház műsorra tűzte egyszer már A padlást. Sopronban is látható volt 2008-ban Mikó István rendezésében, akkor gyermekbérletben. 

A mostani soproni előadást viszont a felnőttek, a középiskolások és a felsősök is megtekinthetik a bérletrendszerben ősztől. Pataki András szándékai szerint a darab egy soproni padláson játszódik, ahol a Rádiós, aki ebben az esetben egy nagytudású fiatal feltaláló, kreatív, innovatív, később Nobel-díjra esélyes tudós dolgozik és találkozik a szellemvilág képviselőivel. Az időutazás és a retró hangulat mellett Pataki András szerint a mesébe ágyazott mű talán egyik leglényegesebb üzenete, hogy materiális közegben is létezik a transzcendes világ a szellemekkel együtt, a gonosztevők lélekben megjavíthatók és van élet a halál után.

A legendás, slágerré vált dalok ezúttal szimfonikus zenészekkel megerősített zenekarral szólalnak meg mindig élőben. Ez a darab történetében is egyedülálló ritkaság. A zenei vezető és egyik karmester Oberfrank Péter Liszt-díjas, érdemes művész, a másik karmester Tassonyi Zsolt lesz. Közreműködik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar.

A Rádióst Papp Attila játssza. Sünit Molnár Anikó formálja meg, a Mamókát Szőcs Erika alakítja. Barrabás, Révész szerepében Marosszéki Tamás látható. A  Herceg Savanyu Gergely, a Lámpás Orbók Áron, a Kölyök Kisfaludy Zsófia, a Meglökő Kiss Noró lesz.Témüllerként Major Zsolt, Detektívként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Az Üteg Rovó Péter, Robinson Mikó István. A koreográfus és szcenikus Szakál Attila, a jelmeztervező Szélyes Andrea. A díszlet Pataki András munkája. A fénytervező Kovács Ferenc. A korrepetítor Sárdy Barbara, a kreatív munkatárs Pomezanski György, a rendezőasszisztens Simon Andrea, az ügyelő Horváth Dávid.

Dusán kislánya ihlette a művet

A mű ihletője Sztevanovity Dusán akkor négyéves kislánya volt. “Abban az időben költöztünk egy olyan lakásba, ami felett volt egy tetőtér. Gyermekem unszolására a keskeny csigalépcsőn felmentünk az ablaktalan, sötét, pókhálós lomtárba. Hogy többet lássunk, elhúztam a helyéről egy cserepet: a résen bezuhant a napfény, és megjelent előttem a padlás. Lényegében ez a tetőtéri szoba lett később A padlás vígszínházi színpadképe” – mesélte Sztevanovity Dusán tavaly decemberben A padlás egymilliomodik nézőjét köszöntő budapesti előadás alkalmából készült tudósításban. Presser Gábornak ez az egyetlen közös zenés színházi darabja Sztevanovity Dusánnal.