Fehérló patkója tanteremszínházi foglalkozás
A ló patkolva jó – így veszi leginkább hasznát az ember, s így kíméli meg egyik jó társát az út bántalmaitól. A patkó fontos segédeszköz tehát, nélküle a ló sem igazi segítőtárs. Így vagyunk a színházzal is: néha szükség van rá, hogy eljöjjön a „patkolókovács” – most történetesen a színház dramaturgja –, hogy felkészítse az utast és a „lovat” is nagy útra.
A közös játék során a gyerekek saját közege, az iskolai osztályterem változik át színházzá a képzelet és a beleélő-képesség jótékony segítségével. A Fehérlófia című táncjátékhoz kapcsolódva – annak előkészítéseként – a közös drámajáték révén a következő kérdésekre keresik a patkót (akarom mondani a választ):
Mit jelent két ember között a barátság, meddig tarthat, hol kezdődik az árulás fogalma?
Mennyiben igaz az indiai mondás: „Aki már nem barátom, nem is volt az.”?
Miről árulkodnak a szólások: anyámasszony katonája, az anyja szoknyáján ül?
Aki felnőtt, az tényleg felnőtt, s már soha többé nem lehet gyerek? És milyenek a gyerekes felnőttek?
A fentieken túl még szó esik majd arról is, milyen nyelven beszél a táncszínház, értjük-e a szavát, s tudunk-e beszélni a nyelvén. És a legnagyobb titokra is fény derül: kicsoda Hétszünyü Kapanyányimonyók?
A Sopron Táncegyüttes táncosainak közreműködésével
Tanteremszínházi előadás a Soproni Petőfi Színház színházi nevelési programja keretében
